.....nincs kedvem, erőm, energiám, időm most monológra.

Vasárnapi jó ebédhez szól a vita....egy nagyon kellemes ünnepi vacsi....egy több ezer kilométerről jövő levél....számítógép szerelés....süt a nap és csak punnyadok....még mindig szerelés....gyors, tökéletes angol lecke....nem feled, csak nincs ideje....nem jön, mert lebetegedett....nem válaszolok, mert nem akarok...összebújás....lurkóval beszélgetés, mely eltemetett aggodalmakat ás elő....nyaggat, de nincs kedvem dönteni...hidegen hagyja érintésem...egy ötlet, melytől irtózom....telefonbeszélgetés, melyet nem hallok....személyes beszélgetés mitől ideges leszek....oktatás, melytől nevetnem kell....egy hangnem, melytől ordítani lenne kedvem, de csak mosolygok....ölel, simogatja a hátam és én megnyugszom...egy levél, mely nem fog neki jól esni.

Tavaszi depi?
Vagy kezdenek a hullámok átcsapni?
Tűrőképességem határait döngetem?

Kicsi vagyok, éhes vagyok, álmos vagyok, szegény vagyok....és egyébként is....ki fog engem megszeretgetni?