...és lehet, sok jóról lemaradok.
Ismét kaptam egy levelet, naplóm által, kedveset, kezdeményezőt.
Napokban Chantira irigykedtem, és most tessék itt van, s rájöttem, hogy nem szabad.
Egyszer már megjártam és nem éreztem jól magam utána.
Furi érzés volt, mikor tudtam, hogy Mr. Kalapos olvas engem, és találkozni fogunk, sőt, utána is olvasni fog.
Ma már nem zavar, hogy olvas, hisz nincs közünk egymáshoz.
De ha mégis lett volna, akkor egy olyan belső visszafogottságot éreztem volna naplóm írása közben, amitől nem könnyebbültem volna meg, hanem még tovább feszített volna.
Na erre nincs szükségem.
Tudom, hogy elég sok területen az elveim akadályoznak, de azt is tudom, hogy így legalább van mihez tartanom magam, van mércém és elképzelésem. Lehetnék lazább is, de azt hiszem, akkor nem tudnék mihez következetesen visszanyúlni, mihez tartani magam. Mert ugye elveszni a szürkeségbe, vagy éppen az egyéniség mentességbe nem szeretnék. én ilyen vagyok, ettől vagyok az, aki vagyok.:-)
Egyébként meg elszomorít, hogy ennyire sok házasság kínlódik a eltérő szexuális étvágy miatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.