...az élet minden területén. Nem véletlen nem írtam, hisz nincs miről.
Mintha mindent a legminimálisabb hatásfokra, üzemmódba csavartam volna.
Nem tudom, hogy direkt, vagy tudat alatt, esetleg így alakult, de ezt érzem.
Nem tombolnak bennem a hormonok, sem a nyaralási vágy, sem a fogyókúra szelleme, a munkamorálom is a béka szintjénél van (csak a főnökanyu meg ne tudja).
Reggel felkelek, öltözöm, csomagolom, elindulunk, vásárolok, dolgozom, hazamegyek, másnapi kaját elkészítem, teszek-veszek, lefekszem.
És telnek a napok, nem történik semmi. Ami persze jó is, hisz padlóra sem küld az élet, de pezsgésben sincs részem.
Ill. ez így hazugság.
Múlt hét szombatig buzgott bennem a tenni akarás, a tettvágy, akartam valamit nagyon.
Jól sikerült, csak nem nekünk, akik szervezték és csinálták.
Így üresnek, lemerültnek és kiégetnek érzem magam.
Ebben az állapotban tulajdonképpen megváltás ez a vegetálás.
Ma Mrs.Cs.-vel lesz talim, és nem vágyom rá, mert tudom, hogy nem tölt, hanem még leszív.
Újat nem fog mondani, ugyanaz a standard kártyák fognak előkerülni.
Gyerek, párja, pénztelenség (bár jobban keresnek, mint mi, csak az igények is nagyobbak), elmaradt nyaralás, sikertelen nyelvtanulás, és fogyókúra...stb.
Egy valami viszont érdekelne, de nincs erőm, pénzem, idegem most hozzá.
Rájöttem, nekem még midig kell az a fényképezőgép. Ha már kell, akár tanulmányozhatnám is, hogy egy tükörreflexessel mit is lehet művelni.:-))) Tudom, hogy sok mindent, de az egy fajta képzés vége, nem csak ösztön. Letöltögettem könyveket, most azokból próbálok tanulni, még ha nincs a kezemben a gép.:-)))
Egyszer csak meg lesz!:-)))))))))))
A frontok meg bekaphatják.....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.