My secret

...másik nevet. Egyik aggódik, mert a szívem egyik csücskének a családijában, akár egy élet elvesztése is ott van a levegőben. Soha nem jön jókor egy távozás, legyen az illető bármilyen idős és beteg...akkor még rosszabb ha fiatal és egészséges. Segíteni nem lehet, csak éreztetni, hogy ott állok mellette. De ezt is oly nehéz, megtalálni pont azt a finom középutat, mikor még nem vagy tolakodó és nem szakítod fel folyton a lelkét a kérdéseddel. De a csend is nyomasztó lehet a számára, mert akár magányosnak is érezheti magát a bajban. Nem könnyű.:-(((( Másik szemem meg mosolyra görbül, mert tudom, hogy majd nem 3 hét alatt olyan élményekben részesül, amiben még soha. Világ másik felén életre szóló dolgokat tapasztal.:-)))) Látom magam előtt, hogy majd csillogó szemekkel meséli, hogy mit látott, mit tapasztalt és merre is jártak.:-))))))))) Tudom, hogy nagyon készült rá és nagyon várta. Tudom, hogy Ő soha nem költözne oda, de mégsem elfogult saját hazájával szemben, de már alig várja, hogy hazaérjen.:-)))) Irigykedem kicsit, de ugyanakkor képes vagyok vele örülni. Mindig szerettem volna, ha általam élne meg minden új és mély nyomokat hagyó élményeket, de erre már jó ideje nincs lehetőségem. Így, csak hagyom, hogy megossza velem, mert ez is egy élmény számára, hogy van, akinek elmondhatja.:-)))) Már csak párnap és itthon lesz.:-)))) És alig várom, hogy megérkezzen tőle több hét után az első sms.:-))))