...romokba dőlnek az álmaid.

Reggel még tervekkel keltem fel. 

Volt célom, és tudtam mit akarok és elképzelésem is volt, a "hogyan"-ról.

Aztán egy mondat, és már fogalmam sincs mik következtek utána, csak éreztem levegő után kapkodom...gyomrom a torkomban és a könnyeim próbáltak utat törni.

Már nem is érdekel mit hallok....csak látom a számokat. Azokat a számokat, melyek éppen annyival kevesebbek, amennyivel élhető az életem, amitől a terveim lassan, de megvalósíthatóak.

A kérdés csak az, hogyan tovább?

Fel kell állni, de nagyon gyorsan és menni....hogy előre, vagy másfelé, esetleg világgá?
Az a jövő titka.

De most egy kicsit, padlón vagyok......