...mi is az tulajdonképpen?!
Wikipédia szerint:
"A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet."
Csillaggyermek szerint, akkor én most érezhetően ebben az állapotban vagyok.:-))))
Tulajdonképpen igen, de érdekes az emberi, vagy a saját természetem, mert őszintén?...nem.
Nem érzem magam fellegekben, sem intenzív örömérzetet sem érzek.
Persze, örök elégedetlenségem valószínű nem engedi ezt a mostani állapotomat frenetikusan megélni?!
Pedig....tényleg örülhetnék. Miért is ne!???
De most honnan nézzük a félig töltött poharat?
Félig teli, vagy félig üres????
Pesszimista/realista lelkem azt mondja, hogy félig üres, de mégis élvezem, hogy nem teljesen üres.:-)))
Hm...na akkor most mi van?:-))))
Rossz, vagy még is jó ez az állapot?
Azt hiszem, hogy megalkuvásom erőt vett magamon és nem a lehetetlent akarom megtalálni, megélni, hanem elfogadom így, ahogy van, és ezt próbálom értékelni.
Lehetne, ennél rosszabb is.:-))))))))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.