A hetet már kellően túl pörögtem.
Gondoltam ma pihenek, ha már 1 évvel öregebb lettem 11.50-kor.
Most már elmondhatom nagykorú lettem...mert ugye a hölgyek mindig 18 évesek.
De még mindig nem a pihenésről fog szólni a napom...és már le is mondtam egy Miskolc felé menő autóba való beszállást.
Képtelen lettem volna 12.00-re odaérni a találkozó helyszínére.
Annyira nem voltam motiválva a kocsonyafesztiválra.
Utazni pár órát, majd az egyébként sem józan bucimba még töltsek pár pohárka borocskát...aztán egyébként is tejbe tök arcocskám még nagyobb mosolyra fakadjon...aztán éjszaka meg valamikor hazabotorkálni...hm...kicsit kimerültség határáig hajtottam volna magam.
Kérem szépen öreg vagyok én már ehhez.
Nem megy nekem a folyamatos éjszakázás, akkor sem, ha engem ünnepelnek egyfolytában.
Az édes, kellemes, bizsergető izomlázról már ne is beszéljünk.
Szóval pá-pá Miskolc, maradtam itthon.
Még van 45 percem összeszedni magam, aztán ismét összeszedett, mosolygós, csábos nőcivé kell válnom.
Csak mert megérdemlem!
(és még sütnöm kellene holnapra...mert megígértem...eső napot fogok kérni)
Csak, hogy táncolj...legalább a lelked:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.