Még az előbb szemembe néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!
Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad.
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott.
Nem félek!
Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol Ránk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
S örökkön-örökké emlékezünk Rád!
...a születésnapjának reggelén.
Egy teljes kört írt le, egészen pontosan 79 kört.
Nem, most még nem tudok róla beszélni...majd...egyszer.
...azt nem kell erőltetni - szokták mondani.
Hm...azt hiszem, elengedem, feladom, elfogadom, hogy nem az én "utam".
...érzi, hogy nálam most minden rendben van, mert kissé támogat.
Tudom, ez furán hangzik, de mégis ezt érzem.
...a szemem.:-)
Ugyan a takony nem távozott belőlem, bedugulok és tüsszögök, levegőért küzdök, de a hangulatom már javulóban.:-)
És tegnap végre ismét mosolyogni láttam a szemem, mikor a tükörbe néztem.:-)
...aki igazán és csakis nekem...nem üzenőfalon és nem is általánosan mindenkinek szólót írt...hanem mailben és csak nekem.
Legyen kellemes húsvétom és sok locsolót.
...tulajdonképpen mi alapján szavazunk valakinek bizalmat?
Mikor és miért engedjük be a másikat a bizalmi szféránkba?
...amin ülök most.
Legalábbis így érzem.
Hol lent, hol fenn, s nem tudok ellene mit tenni.
...ott van az életemben. Úgy látszik, ha nekem nem is megy, a dolgok történése nullán tartja a kilengéseket.
...megmondta! Mert mindig megmondja, úgy látszik idén sem tévedett, bármit is teszek, neki van igaza.
...keveréke.
Soha életemben nem néztem még egy meccset sem végig, nem hogy én még személyesen kimenjek az őrjöngő tömegbe és 90 percet talpalatnyi helyen, egy helyben állva megnézzek.
...ahogy 20 évvel ezelőtt sem értettem. Ebbe inkább ez a szomorú, hogy lassan a hamut is mamunak mondom és még mindig nem értem Őket és nem tudom, miként is működnek?!
